Focilány #2

Ilyenkor minden edzés után, a Mekibe mentünk, mert a Texasi Mekiben (minden meccs héten, hétfőtől-péntekig) ingyen van azoknak a játékosoknak a Focimenü, akiken rajta van a mezük, vagy éppen elhozzák magukkal. Mindannyian hoztuk a mezünket persze és ma is kiettük a vagyonukból a Mekiseket. Ingyen van, mi meg nem rég edzettünk.
Meki után Liam sétált mellém.
-Hé, Thompson. Haza dobjalak?-kérdezte hatalmas vigyor kíséretében, mire rosszat sejtettem.
-Aztán, haza vinni őt McCormack, nem a bokorba-lökte meg játékosan a vállát Rang (Mattew Ranger).
-Ki tudja mit tartogat a mai este, számunkra?-nevetett fel Liam.
-Nekem maximum alvást, de ti Ranggel mehettek a bokorba, áldásom rátok-vigyorodtam el gúnyosan és diadalittasan mentem ki az utcára. Alig húsz percre van a McDonalds a házunktól, még négykézláb is haza érek tíz órára.
-Hé, Thomson. Ez nem volt szép-futott utánam Liam.
-Mégis mi nem volt szép?-kérdeztem ártatlanul.
-Tudod te azt jól!-biccentett nevetve, majd a kocsijához érve, kinyitotta az anyósüllést.
-Tisztában vagy azzal, hogy nem fog le esni az aranygyűrű az ujjamról, igaz? Elvégre focizom-mosolyodtam el halványan, ami szerencsére nem látszódott, mert az éjszakai sötét miatt, nem igazán láthatta az arcom.
-Tudom, de ez így lovagiasabb-vont vállat, majd miután beültem, nemes egyszerűséggel becsapta az ajtót mögöttem, majdnem becsukva engem is.
-Udvarias...-motyogtam mosolyogva, majd beszállt és elindultunk-És, miújság Haydennel?-kérdeztem hirtelen, feldobva valami témát.
-Mi lenne?-értetlenkedett.
-Hát, együtt vagytok, nem?-néztem rá furcsán.
-Dehogyis!-rázta hevesen a Fejét-Honnan veszed?
-Általában együtt "tanultok"-tapintottam a lényegre, direkt idézőjelet formázva az ujjaimból.
-Ja, hogy az. Nem kell nekem, Hay. Csak jó vele az ágyban-vont ismét vállat és egy pillanatra rámnézett, majd szigorúan az útra szegezte a figylemét.
-Ez gusztustalan!-csaptam a karjára, tetetett undorral.
-Ez van. Van akinek csak a lefekvés jut, más lánnyal, mert az akibe szerelmes, azt nem érdekli-nevetett fel eröltetten, majd leparkolt a házunk elött.-Jó éjt, Thompson-intett egy utolsót, mire nem szálltam ki. Döbbenve nézett rám.-Rossz címre jöttem?
-Nem, csak árulj el valamit. Szereted, te Haydent?-kérdeztem és nevetségesnek éreztem ezt a szituációt.
-Persze, hogy nem. Már mondtam!-értetlenkedett.
-Akkor meg miért fekszel le vele. Miért nem keresel egy olyan lányt, akibe szerelmes vagy? És miért csak a szexre utazol? Miért nincs sose barátnőd?-értetlenkedtem, most én.
-Bella. Már ezt is mondtam...-kezdte, de közbevágtam.
-Jó, hallottam. Akkor most hívd fel a lányt, vagy valahogy közöld vele, hogy legyen a barátnőd. És ne mással feküdj le azért, hogy hátha elfelejted őt. Kérdezd meg...-invitáltam és vártam, hogy elővegye a telefonját, de ő csak mélyen a szemembe nézett.
-Oké, Bella Thompson. Leszel a barátnőm?-kérdezte hirtelen, mire leesett az állam. Én lettem volna? Én lettem volna az a lány, aki miatt Liam csak lefekszik a többivel és nincs normális kapcsolata? Lehet, hogy igaza volt Haleynek és Liliannek. Liamnak tényleg tetszem. És tudja mit érez. Az már más kérdés, hogy vajon én tudom-e, mit érzek.....