Minden titokra fény derül 1.rész

Hogy milyen érzés anya nélkül felnőni? Nem is olyan szörnyű és elviselhetetlen, mint azt gondolná az ember. Főleg, ha van egy szerető, gondoskodó apukád és egy kedves, megértő öcsikéd.
14 éves vagyok és a nevem Tóth Noémi. A testvéremet Gábornak, apukámat pedig Imrének hívják.
Magyarországon, azon belül pedig Szárszón élünk egy luxus villában. Na jó, nem teljesen az, inkább egy kisebb apartmannak hívnám, gondnokkal, sofőrrel és bejárónővel. Hát, adunk magunkra, nem vitás.
Az anya nélküliségre visszatérve, mondanék pár dolgot.
Elsőnek is, anya nélkül élni az életed nem nagy dunszt. Van egy apukám és egy testvérem. Épp elég ez nekem.
Másodszorra pedig anya sosem szeretett minket annyira, hogy magára vállaljon egy tíz és egy hat éves gyereket. A saját gyerekeit.
Helyette egy másik pali gyerekeit tekinti sajátjának. Kedves.
Harmadszorra pedig akár hiszitek, akár nem, nem is hiányzik az életemből.
Teljesen meg vagyok anya nélkül, bár néha jól jönne, csak nem a sajátom. Hanem egy kedvesebb, szeretőbb lény, akit nyiltan fel is mernék vállalni.
Az anyukám neve Szemődi Júlia, tíz évesen hagyott el engem, míg Gábort hat.
Na de ne beszéljünk annyit anyuról, mert elmegy az idő.
Szóval miután szépen otthagyott minket, apunak új környezet kellett. Ígyhát Tatabányából az egyik Balaton melletti üdülőhelyre költöztünk.
Egy idő után meglehet szokni a folyton zsibongó tömeget és a részeg embereket, akik néha becsöngetnek, had használhassák a wc-t. Ez most viccesen hangozhatott, de ami a lényeg, hogy voltmár rá példa. Az éjszaka közepén valaki vagy hatszor megnyomta a csengőnket és dörömbölt az ajtónkon, míg ki nem ment apu és el nem küldte melegebb éghajlatokra.
Hát van akinek nyaralással meg folytonos bulizással telik a nyár, nekem pedig így. Költözéssel.