Minden titokra fény derül 3.rész

-Akkor mit esznek a többiek?-kérdeztem apura és Gáborra nézve.
-Bolognait-mondta Franciska.
-Én is azt kérek-mosolyogtam rá. Elém rakta az ételt és mint aki ezer éve nem evett, belekezdtem. Vagyis befaltam mindent.
-Nem veszi el senki-röhögött Gábor.
-Csak...éhes voltam.-vontam vállat.
Vacsora után a szobámba érve befeküdtem az ágyamba és egyből elaludtam.

A viág legeslegrosszabb, egyben legjobb napja.
Igen, ahogy hallottátok/olvastátok.
Reggel felvettem egy normál öltözéket, ami nálam fekete martenst, kék farmernadrágot és egy normális egyszínű pólót jelent.
Leszáguldva konyhába, Gábort éd Franciskát találtam.
-Jó reggelt, kisasszony. Mit kíván reggelire étkezni?-kérdezte a bejárónőnk.
-Jó reggelt! Nem tudom, talán goffrit-gondolkodtam és leültem a pult elötti magasított székek egyikére.
Franciska elém rakta az említett ételt, majd egy tálcával ment a dolgára. A tálcán volt két nutellás croisan, egy vajas-lekváros piritós, egy pohár narancslé és egy csésze kávé. Gondolom apunak vitte a dolgozó szobájába, mert a sok papírmunka miatt nem bírt kijönni hozzánk reggelizni. Előfordult már párszor, hogy ez volt és mi már szinte megszoktuk Gáborral.
Reggeli után, még volt időm így felmentem fogatmosni és zenéthallgattam, hátha segít a stressz miatt, ami az "első nap a suliban"-formáció által jött elő.