Minden titokra fény derül 5.rész

A fiú gyorsabban ért a padjához, mint én és elfoglalta a mellettem lévő helyet. Mi? Miért ül mellém? Talán ő lenne Ádám? Ja, jól gondoltam. Bemásztam mellé és leültem. A tanár úr rögtön az alapokkal kezdte (általános iskola) és nekem szuperül megy a matek. Általánosban ötös-négyes voltam mindenből, a matek pedig végig ötös volt.
A tanár feltett pár kérdést, amire elkellett mondani azt a számot, amelyik az eredménye. Ádámot kérdezte, aki persze majdnem elaludt órán, David pedig oldalba lökte.
-Öhmm....-gondolkodott.
-Tizenhét-súgtam olyan halkan, hogy csak ő hallja.
-Mi van?-súgott vissza.
-A megoldás. Tizenhét-súgtam.
-Öhmm...tizenhét-mondta Ádám a tanárúrnak, aki helyeslően bólintott.-Kösz-fordult felém.
-Nincs mit!-vontam meg a vállam és szélsebesen feltettem a kezem a következő kérdésre.
Matek után Testnevelés következett. Na ezt az egy tantárgyat úgy utáltam. Na nem azért, mert tornázni kell, mert azt szeretek csak a tanárunk olyan paraszt ember volt, hogy az már bizonyos esetekben felháborító.
-Akkor egy kis bemelegítésnek, karkörzés előre-hátra-ordította el magát a tesitanár, mire mindenki dolgozni kezdett. Szétszórtan álltunk a hatalmas tesiteremben. A bal oldalon lelátók voltak, a másik oldalon pedig ablakok. Bordásfal, szekrények, labdák sokasága sorakozott hátul a sarokban és ki tudja még mennyi eszköz és tesitanszer van a raktárban is. Csak mi voltunk a tesiteremben, a láb dobogásoktól és a karok suhogásától zengett a terem. Időközben átváltott a póz és most a láb emelés és a kar emelés volt a soros. Mindenki egyszerre rakta le a lábát, nagyot csattanva a vaxolt padlón, a kezek suhintása pedig néhol hallatszott.