Minden titokra fény derül 7.rész

-Úgy vettük észre, hogy Ádámmal is találkoztál-mosolyodott el Eszti.
-Igen, sajnos-reagáltam le és a szekrényem felé vettem az irányt, gondolva majd arra lerázom a kérdezősködő fajtájukat, de nem sikerült, mert mint hű kiskutyák követtek.
-Bejön?-kérdezte Márti.
-Ha fizetne sem-nyitottam ki a szekrényem ami üres volt.
-Mit keres ennyire egy tök üres szekrényben?-nézett felém Eszti.
-Csak a táskámat teszem be-cselekedtem.

Miután leszálltak rólam jöhetett a többi óra. Négy órára végeztem is és kisétáltam az udvarra. Végre haza mehetek.
-Noémi-kiáltott valaki, mire megfordultam. Ádám igyekezett felém. Nem tudom miért, de megvártam. Az összes kiáramló diák árgus szemekkel nézett minket, jobban mondva Ádámot, hiszen gyanítom ő a menő fiú itt.
-Igen?-kérdeztem unottan, mikor mellém ért.
-Haza kísérlek-mosolygott, mintha valami gyámoltalan hercegnő lennék.
-Minek?-nem túl kedves megszólalás.
-Mert haza szeretnélek kísérni-mondta egyszerűen.
-Nem kell-feleltem és sarkon fordulva elindultam a házam felé, de Ádám is velem jött.
-Mondtam valamit, amit nem kellett volna?-kérdezte lépdelve mellettem. Hirtelen megálltam, Mire Ádám is megtorpant.
-Figyelj. Kedves gesztus, hogy haza akarsz kísérni, de felesleges. Inkább menj és keress valami másik lányt, aki örül is ennek-hadartam.
-Te is örülsz-billentette oldalra a fejét, ami amolyan csajozós mozdulat lehet nála.
-Várj, kitalálom.Te vagy a suli legmenőbb fiúja, az alfahím, holott csak kilencedikesek vagyunk. Lehet ez családi háttér, akár anyagi, de ez nem is érdekes, pusztán népszerű vagy és kész. A szüleid mindent
megadtak neked, ami kedves, hiszen a szüleid.Minden lány bomlik utánad, ami azt jelenti, hogy bármilyen jött-ment csajt (gondolok itt magamra) felszedhetsz. Javíts ha tévedek-hadartam kelletlenül.
-Holnap találkozunk-biccentett Ádám, még mindig kedvesen és sarkon fordulva elindult az ellenkező irányba.
Kicsit erős volt, gondolom, de ha ezt nem folytom el csírájában akkor soha többet nem szedem le magamról.