Focilány #1

"Ki hallott már ilyet? Minden újság, blog, napilap erről ír. Texasban az első női focista, méghozzá irányító. Bella Thompson a 15 éves lány, meghódítja Texast a futbalk tudásával. Vajon a következő Texasi Bulldogok vs. Nontre-Dam Medvék mérkőzésen a Bulldogok fognak nyerni? Minden kiderül a következő meccsen."-írja a Texas Reanger napilap.
-Azta Bella, bekerültél az újságba-löki meg a vállam játékosan Mat, az egyik védőnk.
-Nagyon úgy fest-aléltam el teljesen és még mindig nem léptem ki a sokkból, ami akkor keletkezett, mikor beleolvastam reggel az újságba és a nevemre akadtam.
-Gratulálok, Thompson, de most irány a pályára!-rikkantotta el magát Mester és az összes játékos a pályára szaladt.
-Hatvankettő kék! Hatvankettő kék! Piros tizenkettő.-üvöltöttem, mire elkezdődött a játék. Az előbb említett színek és számok a következőket jelenti: Liam (az elkapónk) szélsebesen száguld jobb oldalt a pályán, majd a touch down vonal felénél megáll, én pedig (míg nem ért a vonalhoz) oda dobom a labdát, ahova fog érkezni és pont a kezében lép be a touch down zónába. Liam, mint mindig, eljárja az öröm táncát, ami annyit jelent, hogy a jobb kezével megfogja erősen a tarkóját, balkezével pedig a bokáját és a bal térdét, meg a jobb könyökét össze-szét engedi egymástól.
Egyszer kaptunk miatta büntető rúgást és akkor megfenyegettem, hogy hagyja abba, mert megverem, de nem hagyja. Ígyhát odamentem mellé és megfogtam a bukósisakja rácsát.
-Mondtam már, hogy hagyd abba. Nem akarok büntető rúgást, mert úgysem kapod el-mondtam úgy, hogy az én rácsom és az övé két centire voltak csak egymástól.
-Oké, Thompson. De ezt a helyzetet már annyiszor elképzeltem, csak kevesebb ruhával, az ágyban és sisak nélkül-kacsintott egyet, mire megforgattam a szemeimet és egy óvatlan pillanatban beleboxoltam a vállába, amolyan "Dől a zsák" formációban.-Aú-szisszent fel.
-Megérdemelted, perverz-vigyorogtam, majd megfordultam és vége lett az edzésnek. Az edző még mondott pár cselt, amit kedden gyakorolni fogunk, azután pedig mehettünk, amerre láttunk. Gyorsan beszaladtam az öltözőbe és a két legjobb barátnőmet találtam bent. Lilant és Haleyt.
-Sziasztok-vettem le a sisakom.
-Szevasz, Bella. Milyen volt az edzés?-kérdezte Lils.
-Elment-vontam vállat, előhúzva a rendes ruhámat a szekrényem mély és undorító bugyraiból.
-Aham...és miújság Liammel, Bells? Együtt vagytok már végre?-kérdezte Halls.
-Ja, Bella. Szinte egymásnak esnétek annyira akarjátok a másik társaságát kilencedik óta, de mégsem vagytok együtt-mondta Lilly és bedobta a cuccát a szekrényébe.
-Nem tudom, nekem nem menne. A csapattársam. Ezt nem tiltja valamilyen szabályzat?-gondolkodtam hangosan.
-Nem, mert még sosem fordult elő, hogy két fiú összejött volna a pályán. Hahó, te vagy az első lány a focicsapatban, itt Texas Cityben.-csapott a homlokomra óvatosan Haley és leült a padra.
-Igazatok lehet. De nekem, akkor sem tetszik Liam. Csak a barátom kilencedik óta.-húztam ki magam és a szekrényem ajtajában lévő tükör segítségével feltettem egy kis szájfényt.