-Úgy vettük észre, hogy Ádámmal is találkoztál-mosolyodott el Eszti. -Igen, sajnos-reagáltam le és a szekrényem felé vettem az irányt, gondolva majd arra lerázom a kérdezősködő fajtájukat, de nem sikerült, mert mint hű kiskutyák követtek. -Bejön?-kérdezte Márti. -Ha fizetne sem-nyitottam ki a szekrényem ami üres volt. -Mit keres ennyire egy tök üres szekrényben?-nézett felém Eszti. -Csak a táskámat teszem be-cselekedtem. Miután leszálltak ...

Na végre, az én időm:) Vagyis, vége lett az első két órának, ilyenkor jön az "ebéd". Már ha a menzás kaja annak nevezhető. Undorodva ültem le az egyik asztalhoz, az udvar legtávolabbi pontján. Éppen az ebédemmel játszottam,(azzal szórakoztam, hogy felemelek egy kanálnyit, majd visszaplaccsantom, háth, én is értelmes tudok lenni néha) majd leült valaki mellém. -Mizu, matekzseni?-kérdezte Ádám, az új osztálytársam. -Nem kell azért leülnöd mellém és kedveskedned, mert ...

A fiú gyorsabban ért a padjához, mint én és elfoglalta a mellettem lévő helyet. Mi? Miért ül mellém? Talán ő lenne Ádám? Ja, jól gondoltam. Bemásztam mellé és leültem. A tanár úr rögtön az alapokkal kezdte (általános iskola) és nekem szuperül megy a matek. Általánosban ötös-négyes voltam mindenből, a matek pedig végig ötös volt. A tanár feltett pár kérdést, amire elkellett mondani azt a számot, amelyik az eredménye. Ádámot kérdezte, aki persze majdnem elaludt órán, David pedig oldalba ...