Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Minden titokra fény derül 2.rész

2017-07-14

Holnap iskola. Ajajj. Semmi kedvem nincsen hozzá. Itt nyafogok a szobámban (ahol még mindig található pár kibontatlan doboz, amiben a régi házunk cuccai telepszenek) és blogolok. Ez egy kicsit rémisztő lehet a külvilágnak, pláne, hogy a 10 éves öcsém, Gábor, kétszer járt fent és mind a két alkalommal megkérdezte, hogy nem-e kérek idegnyugtató tablettát. Humoros kis öcsikém van, említettem már? Amúgy Gábor nem az az átlagos 10 éves gyerek, akiről azt hinnéd, hogy negyedikes korában, csak játszik meg tologatja a versenyautóit. Nem-nem. Gábor megírja apa adóbevallását, ért valamelyest a könyveléshez és az újraélesztést is keni-vágja.
Na ez persze így nem teljesen hihető, de elmondanám, hogy régebben nagyon sok tévé-műsort nézett (fekete-fehér, rohadt régi, tudálékos bunkókkal teli műsorokat) és onnan tanult mindent. Ez egy bizonyos esetben, nagyszerű is lenne, ha ezeket nem az én káromra csinálná. Folyamatosan dirigál (persze nem úgy mint egy diktátor és cseppet sem hasónlít Leiner Laura egyik művéből Szatmáry Kingára) és megmondja mit hogyan lenne a legjobban, egyben a legkönnyebben véghez vinni. És természetesen mindig igaza is van. De mostanában nemes egyszerűséggel kiküldöm a szobámból és becsukatom vele az ajtóm, majd megmondom neki, hogy ha jót akar magának elhúz a "szentélyem" közeléből. Ez pedig minden esetben hat. Na jó hét. (mekkora poénzsák vagyok)
-Noémi. Siethetnél lefele vacsorázni-szólt fel apa a konyhából.
-Pillanat-kiálltottam vissza, majd lecsaptam a laptopom fedelét és lesétáltam a lépcsőn. A nappaliba érve körülnéztem és elakadt a lélegzetem. Minden olyan szépen és olyan összeillően volt elrendezve, hogy arra nincsenek jelzők.-Mi az? Van lakberendezőnk?-léptem a konyhába, majd megpillantottam a bejárónőnket, Franciskát és illedelmesen biccentettem felé.
-Jó estét, kisasszony. Mit kíván vacsorázni?-kérdezte alázattal a Hangjában.
-Franciska, mondtam már, hogy nem szeretem, ha "lekisasszonyoz". Használja kérem a rendes nevemet, ami Noémi.-mondtam el vagy százszór az alap mondandómat.
-Rendben, Noémi asszony-bólintott, jelezve megértette, de a "Noémi asszony" sem a legjobb megszólítás.


Hozzászólások (0)